2009. április 22., szerda

Valami más

Igaz ez nem gyöngy, de az én kezeim között születtek. Egy kis dekor, egy kis gyertya, egy kis régi üveg, egy kis tengerparti homok és kagyló. Ja! És sütőtök! :) Csak természetesen.


2009. április 18., szombat

Az én félénk mosolyom

Köszönet a mintáért deEvának! Alig vártam, hogy elkészítsem. Bár most tavasz van, nem ősz, de ezek a színek kétségkívül az őszi falevelek színére emlékeztettek.


2009. április 8., szerda

Peyote

Amikor ez a nyaklánc és karkötő készült, még nem is tudtam, hogy a minta neve amivel dolgozom a peyote. Sok képet láttam, amin különböző geometrikus formák kialakításával készültek el a csodaszép alkotások, így én is elkezdtem kísérletezgetni. Ez lett belőle. A karkötő nem saját ötlet, de sajnos nem emlékszem már, hogy hol láttam ehhez hasonlót, különben megemlíteném (ezért ha valaki ráismer, szóljon). Mindenesetre köszönet érte! Készült egy fülbevaló is, ami kiegészíti ezt az egyébként nem szettnek szánt szettet :), de még nem sikerült jó fotót készítenem róla.



2009. április 7., kedd

Kincseim

Ahogy azt a kezdetnél leírtam, a Meskával és Hoyacarnosa karkötőjével indult az egész. De nemcsak ő volt az egyetlen gyöngyöslány, akitől kincset tudhatok a magaménak. Carmen és Vezsuzsi 1-1 alkotása is az enyém, és bár már én is fűzök (még messze nem úgy, mint Ők), azért ha valami teljes egészében, úgy ahogy van borzasztóan megtetszik, most is megvásárolom örömmel (ha engedi a pénztárcám épp :)). Akitől még nagyon szívesen vásárolok az Ameva. Gyönyörűek, ötletesek és egyediek a termékei, ő maga pedig nagyon kedves.

Tenger gyöngye füli Carmentől

Borisz Vezsuzsitól

Tweed Mary Jane sapi, meggyes bugyorka és a csak nekem tervezett zongorakesztyű Amevától! :)

2009. április 6., hétfő

Szuvenír

Ahogy azt már korábban megmutattam, Velencében szebbnél-szebb üveggyöngyök és a belőlük készült ékszerek kaphatóak. Egymást érik a muránói kincseket árusító boltok, az ember a bőség zavarában nem is tud választani közülük. Én is így voltam ezzel, viszont a nagy válogatás, nézelődés közepette megakadt a szemem egy gyönyörű medálon. Mivel nem vagyok egy "szívecskés" típus, nem vettem meg (miután vagy tíz percig filóztam a polc előtt állva), de a huszadik kis utcácska, boltocska elhagyása után sem bírtam kiverni a fejemből. Párom (aki pontosan tudta mi jár a fejemben...) bíztatott, hogy forduljunk érte vissza, én meg csak azért imádkoztam, hogy talájuk meg újra a boltocskát, és hogy ott legyen még Ő. Megtaláltuk, ott volt. Befoglalást nem igényelt, olyan csodálatos önmagában is, de egy láncocska kellett hozzá a selyemzsinór helyett.

2009. április 2., csütörtök